Ufologic

 Ufologic...

A csészealj Plazmarékas, és Jászboldognasa között ért földet. Még szerencse hogy a magyar űrkutatás két fellegvára között tette ezt, mert a jelek amiket sugároztak az idegen lények, igencsak gyengék voltak. Először a "rékasiak" fogták a jeleket. Az ügyeletes űrkémlelő megfigyelő helyettes, fel is kiáltott, mikor a monitorra pillantott...

- Heurékas! 

Rögtön értesítette a  főnökét, aki aztán felhívta a J. B. NASA-i központját is. Egyszóval, rövid időn belül, mindenki tudott róla, hogy leszállt egy csészealj, az alföldön...valahol. Volt öröm, ujjongás, lázas tevékenység látszatát keltő rohangálás, meg miegymás. Volt aki egy egész üveg pálinkát húzott le, a nem mindennapi esemény megünneplésére. Bár ő két perc múlva elájult, és teljesen kimaradt a további eseményekből. Mindenki a képernyőket bámulta, mert kezdtek sokasodni rajta a jelek. Voltak olyanok amik betűkre, mások amik kanjikra, és akadtak olyanok is, amik hieroglifákra hasonlítottak. A könnyebb megoldás az lett volna, ha ráküldik az AI-t. De, akkor még az, nem létezett. Ladák, moszkvicsok, wartburgok, és zetorok szaladgáltak akkoriban az utakon. Marad a józan ész (egy kivételtől eltekintve) a megoldásra. W CM N PC, BKVL JTTNK, és ehhez hasonló feliratok jelentek meg sorra. Mindenki törte a fejét, hogy mit is jelenthetnek. De, egy óra alatt sem jutottak, semmire. Pedig egy szakértőt is bevontak, aki sajnos, csak a W C-ig jutott el. Az igazi áttörés, még váratott magára. Ekkor lépett a szinre Bor-rika néni, a nyugdíjazás és idegszálbecsípődés előtt álló takarítónő, akinek a férje a szintén nyugdíjról, álmodozó és néha elbambuló traktoros, Joo-chi bácsi volt. Két söprés között rápillantott a képernyőre, és csak annyit mondott... 

- Ezek  diszlexiások? Há' nem ösm erika, magán hang zooo katt ! 

Egy kivételélével, kigyúlt a fény mindenki fejében, és értelmet nyertek a betűk. We come in peace...Békével jöttünk... Stb. Kitört az általános, kezet rázós ölelkezés. Csak Bor-rika néninek nem gratulált senki, mert addigra, kiballagott a teremből, orra alatt morogva, hogy 

- Ekk ora zsin atban, nemle hetta ka rít ani! 

De egy váratlan pillanatban, eltüntek a jelek a monitorokról. Egymás után estek kétségbe, hogy mi történhetett. És senki sem sejtette hogy a, naponta többször is elbambuló Joo-chi bá-chi, keresztül hajtott a 30 centis csészealjon a TSZ udvarán. Mert látta ugyan, hogy valami "serbli" ki van dobva az útra, de nagy ívbe tett rá, mert a nyugdíjas éveiről ábrándozott. 

Nochy.